Valamikor, amikor az ember kimondta a boldogító igent, komolyan gondolta a holtodiglan-holtomiglan szóló ígéretet. Aztán jöttek a hétköznapok, a gondok, egyesek vagy mások és valami megváltozott. Az ígéret teherré vált egymás és a környezet számára egyaránt. A változó kapcsolat gondjait szenvedik a házastársak a gyerekek, a tágabb család, de még a baráti társaság és a munkahelyek is. Egyszer csak eljön az a pillanat, amikor megszületik a nehéz döntés: válunk.
Sok esetben ez az óriási elhatározás amit annyi tépelődés, fontolgatás és könny előzött meg csak a kezdetét jelenti (visszatekintve, szinte a legegyszerűbb lépése) egy hosszú, keserves folyamatnak. Gyakran a válás hónapjai-évei lesz életünk legnehezebb szakasza.
Miért is van ez így? Hiszen ez a két ember valaha szerette egymást, együtt akarták leélni az életüket, fantasztikus összetartozásukra alapoztak családot, vállaltak gyerekeket, építettek házat, kertet, üzletet, vettek autót, nyaralót. Most mégis, az osztozkodás, a búcsúzkodás kínkeserves egymást gyalázó és alázó, vállalhatatlan folyamattá változik.
Ügyvédek segítségével jogot és igazságot zsarolnak egymástól, de valójában büntetni, bántani szeretnék a másikat mindazért, amivel maguknak sem mindig tudnak elszámolni, azzal, hogy elvesztették mindazt, ami eddig számított, valahol elrontották azt, ami jó volt, kiűzettek a paradicsomból. Ilyenkor az ember nem néz se jobbra se balra, nem látja, hogy ki szenved a helyzettől, csak igazolást, elégtételt keres, flastromot megsértett lelkére.
Így kell válni? Csak így lehet? Nem feltétlen. Ha váláskor az ember mediátorhoz fordul, kicsit könnyebb az egész. A mediátor mindkettőjük megbízásából abban segít, hogy fölvázoljanak egy olyan jövőt, ahol mindenki, a volt házastársak, a gyerekek, a rokonok és a barátok a lehető legkényelmesebben élhetnek. A mediátor azért felelős, hogy segítsen a váló feleknek megtalálni, ha nem is a közös hangot, mert az lehet, hogy a következő néhány évre elveszett, de azokat a mindenki számára fontos szabályokat, amiket betartva valóban élni lehet, nem vagdalkozni, nem harcolni, hanem felemelt fejjel élni.
Valószínűleg senkinek sem lesz a végére igaza, mert a mediátor nem azt segít megkeresni, hogy ki hol hibázott. Nem biztos, hogy a terhek, a vagyon számtani pontossággal azonosan lesz felosztva, de a feladatokból és javakból mindenki annyit vállal és kap, amennyit elbír és amennyiben meg tudnak állapodni. Tehát itt nem jogszolgáltatás, nem igazságszolgáltatás történik, csak segít egy olyan folyamatban, ami egy elegáns és korrekt végeredményhez vezethet. Az, hogy ez az egyezkedő folyamat a lehető legjobb és leggyorsabb legyen, azért a mediátor tesz meg mindent. Lehetőségeket vázol, kommunikációs technikákat használ, közvetít a felek között, míg egyességre nem jutnak, majd a szabályokat hivatalos okiratba foglalja melynek kapcsán a bíróság egy egyszerűsített, gyorsított és alacsonyabb illetékű eljárás során kimondja a válás tényét. Az új perrendtartás szerint egy bontóperben a vagyonmegosztásról nem eshet szó, de, ha a mediátor segítségével ebben is megállapodnak és az Igazságügy minisztériumnál bejegyzett mediátor okiratba foglalja, akkor nem kell a bíróságon polgári peres eljárásban 2%-os illetéket megfizetve egyezkedni , hanem a bíróság az okiratot határozatba foglalja. Innentől kezdve a vagyoni dolgok eloszthatók, átvezethetők, átirathatók, megtarthatók.
A végeredmény pedig egy egyszerűbb, gyorsabb és lényegesen olcsóbb (akár több százezer vagy millió forintos megtakarításról beszélünk) válási folyamat, aminek következtében a korábbi házastársak a későbbiekben szülőtársak, akár üzlettársak, de mindenképpen egymást tisztelő emberek maradhatnak anélkül, hogy önbecsülésüket feladni kényszerülnének. Egy élhető jövő, amit minimális energia befektetéssel gondozni lehet és ha ez megtörténik, akkor nem lesz annyira kínos összefutni egy családi eseményen, együtt lehet nevelni a gyerekeket és örülni az életükben elkövetkező ünnepeken egy ballagáson, esküvőn, keresztelőn.
A tényleges folyamtokról a www.sopronimediator.hu oldalon olvashat.
